Meghódítalak 3.rész

Taemin majdnem átaludta az egész napot, de nekem nem volt szívem felébreszteni. Olyan édes volt amikor aludt, és legalább, talán ilyenkor nem kellett semmi rosszra gondolnia. Vagyis ezt hittem addig, amíg el nem kezdett mocorogni és nyöszörögni. Szegényem rosszat álmodott, ezért közelebb húztam magamhoz, hátha megnyugszik, de nem. Csak azt vettem észre, hogy sír is, amitől megszakadt a szívem. Alig ismertem őt, mégis sajnáltam és féltettem, amiért ilyen fiatalon, ilyen rémes dolgokat kellett átélnie. Nem utolsó sorban pedig, még bele is szerettem a srácba. Tökéletes volt mindenben. Fiatalabb nálam, mégis magasabb pozícióban van, mint én. Kedves, magabiztos és szerény is egyben, más szóval egy olyan ember, akit lehetetlenség nem szeretni.

- Taemin... Taemin... Taemiiin - ébresztgettem óvatosan, nehogy felijedjen, de nem igazán jött össze, mert olyan lendülettel kapta fel a fejét, hogy sikeresen állon talált, még a fogaim is összekoccantak. - Semmi baj, csak rosszat álmodtál - nyúltam az arcához, hogy letöröljem a könnyeit. Olyan kis értetlen fejet vágott, hogy mosolyognom kellett rajta,de sikerült végrehajtanom a műveletet.

- Bocsánat - hajtotta le a fejét.

- Miért? - kérdeztem ugyanazzal a fejjel, amivel az előbb ő nézett rám.

- Hogy megfejeltelek - magyarázta el az okot.

- Ne is foglalkozz vele, cseppet sem fáj - húztam fel az orrom viccesen. Igazából fájt, nagyon, de nem akartam hogy ez miatt is rosszul érezze magát.

- Mennyi az idő? - fordult meg, hogy magához vegye a telefonját.

- Negyed öt - előztem meg.

- Nagyon sokat aludtam - mondta csak úgy magának, utána kikászálódott az ágyból.

- Hova mész?

- Le tusolok szerintem - intett az ajtó felé, ami mögött sikerült is eltűnnie. Én is felkeltem, és nekiálltam megcsinálni az ágyat, amit a nagy mocorgásában teljesen összetúrt. Elgondolkoztam, hogy vajon mindig rosszat álmodik - e, vagy csak most, hogy felidézte az esetet. Reménykedtem benne, hogy a második az igaz, nem pedig az első.

Ameddig Taemin fürdött, addig én a telefonomat nyomkodtam a kanapén, ahova időközben átköltöztem, mert nem akartam az ő ágyában heverészni nélküle. Nagyon ingatag hangulata volt, nem tudhattam mikor melyik tart nála éppen. Egyet viszont eldöntöttem, mégpedig, hogy mindenképpen meghódítom, és ameddig csak lehet mellette leszek. Ami ugye úgy néz ki, hogy két hét, mert utána megy vissza Amerikába. De ha ő is belém szeret, akkor van esély, hogy marad.

- Minden rendben? - állt meg az ágya előtt, mire felkaptam a fejem. Bár ne tettem volna, ugyanis egy szál bokszerben volt csak, felfedve az izmokat a hasán, és a karján egyaránt. Nem beszélve arról, hogy a vizes hajáról rácsöpögött a víz, ezzel nem kis szenvedést okozva a nadrágomban élő pajtikámnak, akinek úgy szint tetszetős volt a látvány. Már nem csak meghódítani, de leteperni is le akartam. Hallani az édes kis hangját, ahogy a nevemet súgja, vagy éppen sikítja. - Minho? - szólított újra.

- Le akarok feküdni... - kezdtem el, de nagyon gyorsan be is fejeztem. Annyira elvette az eszem, hogy majdnem már az elején elrontottam mindent.

- De hát most keltél fel, nem? - nézett vörösödő arccal.

- Én nem aludtam, csak melletted voltam- füllentettem gyorsan, és a kezemmel a pajtim állapotát takargattam. Csak remélni tudtam, hogy nem vette észre.

- Értem. Használd nyugodtan a fürdőt, én már végeztem- indult el a gardróbja felé.

- Kösz - keltem fel, és amint bement a helyiségbe, beiszkoltam a cuccomért a szobámba, onnan pedig át a fürdőbe.

Idegesen vettem le a felsőm és a nadrágom, majd az alsógatyám következett volna, amikor nyílt az ajtó. Tarmin lépett be rajta egy melegítő nadrágban felső nélkül.

- Hoztam törölközőt, mondtad, hogy kimaradt - nyelt egy nagyot a végén, amikor végignézett rajtam, és a tekintete megállt a sátrazó férfiasságomon. Kész, vége. Ezek után szóba sem áll velem.

- Kösz - nyögtem ki.

- Kimegyek az erkélyre, nyugodtan érezd otthon magad - kapta el a tekintetét, és kimenekült. Ahogy elnéztem, annyira nem zavarta a dolog, mint gondoltam.

A fürdést próbáltam minél rövidebb idő alatt, hideg vízzel letudni, hogy elmúljon a drága merevedésem, amit az a kis ördög okozott a tudta nélkül. Ha nem tudtam volna, mi történt vele nemrég, azt mondtam volna, hogy direkt csinálta, de tudtam, hogy nem így van.

Még gyorsan visszavittem a cuccaimat a szobába, majd társultam a dohányzó Taeminhez.

- Megint cigizel? - kérdeztem, miután leültem mellé.

- Reggel óta nem szívtam - fordult felém .

- Kaphatok? - mutattam a doboz felé.

- Nem is dohányzol igazából, csak ritkán - mondta huncut mosollyal az arcán.

- Honnan tudod?

- Az előbb én is nyomoztam egy kicsit utánad. Tudok mindent - fordította felém az asztalon kinyitott laptopot. Igazat mondott. És nem csak a rendőrségi adataim voltak ott, hanem minden. Egészen kiskoromtól kezdve, a magasságom, oltásaim, iskolai jegyeim, szokásaim, szóval a létező összes dolog.

- Ezt mind most találtad? - néztem rá ijedten. Nekem a fontos adatait is több, mint egy órába telt előkaparnom, neki meg fél óra sem kellett, hogy az egész életem elém rakja.

- Szimplán tudni kell, hogy mit hol kell keresni - vigyorgott a képembe. - Azt is tudom, hogy Irene beléd van zúgva évek óta, de te meleg vagy - nyomta el a cigarettáját.

- Nem szeretem hangoztatni - kezdtem el védekezni, fogalmam sincs miért, hiszen ő is az volt.

- Engem nem zavar, tudod, hogy én is az vagyok, ahogy az amerikai kollégáim is tudják - vont vállat.

- Mindent ilyen félvállról veszel? - kérdeztem értetlenül mert kicsit zavart, hogy ennyire nem foglalkozik semmivel.

- Túl sokat foglalkoztam régen mindennel ahhoz, hogy tudjam, felesleges. Kicsivel sem lesz jobb attól, hogy egyfolytában emésztem magam, és idegeskedem a dolgokon - vett elő egy újabb szál bagót.

- Az előbb nyomtad el - vettem ki a kezéből, és visszaraktam a dobozba, amit elvettem előle.

- Nem vagy az apám, hogy mindenbe beleszólj. Te csak a testőröm vagy jelenleg – válaszolt nyugodtan.

- Sajnálom, nem így akartam - haraptam be a az alsó ajkam.

- Sejtettem. Senki sem akarja, mégis mindig ez lesz a vége.

- De ne tedd magad tönkre, oké? - ütöttem meg lágyabb hangnemet.

- Aha, ha te... - kezdett bele, de a telefonja közbeszólt. Sejtettem, hogy a beszélgetésnek vége, ezért ledobva elé a cigijét bevonultam a szobámba. Jobbnak láttam elvonulni egy kicsit, mielőtt olyant mondok, amit még megbánok.

Bent elővettem a telefonom, és felhívtam a szüleimet, hogy halljam egy kicsit a hangjukat. Nem származtam gazdag családból, soha sem voltam elkényeztetve , de mindig nagyon szerettem őket. Értük bármire képes lettem volna, ahogy lassan már Taeminért is.

Majdnem egy órát fecsegtem velük, utána még felmentem a netre is, ahol végignéztem a napi híreket meg hasonlók. Szerintem nem is mentem volna még ki a szobából, ha nem hallok meg egy hangos üvegcsörömpölést. Piás üveg volt, ebben biztos voltam, ezért egyből siettem is kifele, de elnézve a drágalátos századosom, elkéstem. A hang forrása ugyanis egy üres borosüveg landolása volt a padlón amit a félrészeg dobott oda.

- Mi az istent csinálsz?! - kiabáltam rá, és elvettem a másik üveget a kezéből, amiből már hiányzott.

- Ünneplek... gyere te is - hívott vidáman.

- Mi a szart? - sóhajtottam feszülten, mert rájöttem, hogy már felesleges ordibálnom vele.

- Jonghyun gyilkos banda vezérét elkapták - húzott rá megint az üvegre. Még jó, hogy én józan voltam, mert értettem, hogy annak a bandának a vezérét kapták el, amelyik megölte a pasit.

-Azért nem kéne halálra vedelned magad - nyúltam az üvegért, de elhúzta.

- Ne szólj be, azt csinálok amit akarok - kezdettel makacskodni.

- Lee Taemin, azonnal add ide azt az üveget! - próbálkoztam szigorúbban, aminek az lett a vége, hogy betántorgott a fürdőjébe, és magára zárta az ajtót.

- Nem! - kiabált ki, ezzel teljesen felcseszve az agyam.

- Ha most azonnal nem jössz ki, berúgom az ajtót - mondtam halál komolyan, de semmi válasz. - Taemin ! - kiabáltam el magam.

- Akadj már le ...rólam, felnőtt vagyok - csuklott bele a mondatba.

-Én szóltam - figyelmeztettem, és bevetve a kiképzésen tanult mozdulatot, tényleg berúgtam az ajtót, ami a falnak csapódott. A srác hitetlenkedve pislogott felém, de nem foglalkoztam vele, határozott mozdulattal elvettem tőle az üveget, és a karjánál fogva kirángattam a szobájába, és az ágyára löktem.

- Normális vagy? - tudakolta felháborodva, és nagy nehezen ülő pozíciót vett fel . Vicces volt úgy látni, de közben nagyon haragudtam is rá. Nagyon felelőtlen volt, hogy gyógyszerre képes volt alkoholt vedelni.

- Hagyj inni! - tápászkodott fel, és meglökve engem, a bár pultja felé szédelgett.

- Ezt nem hiszem el - kaptam el megint, és berángattam az én szobámba, ahol elvettem a bilincsem az éjjeliszekrényről. Taemint ismét az ágyra löktem, és mielőtt bármit tehetett volna, odabilincseltem az egyik vasrúdhoz. Azért kellett az én szobámba vinnem, mert ott ilyen ágy volt, az övénél nem lett volna rá lehetőségem.

- Engedj el, te faszimádó hímribanc! - rángatta a kibilincselt kezét, feleslegesen, és közben kiabált.

- Hallgass el! - emeltem fel fenyegetően az ujjam.

- Anyádék nem tanították neked a tiszteletet? - kiabálta hangosan, mire a tenyerem hangosan csattant az arcán. Ösztönös mozdulat volt, mivel utáltam, ha így beszéltek szüleimről. De legalább hatásos volt, mivel elhallgatott egy ideig, de azért próbált még szabadulni. Nem értettem, hogy rendőr létére nem tudta, hogy ettől csak rosszabb lesz.

- Aludj! - sóhajtottam fáradtan. Nem gondoltam, hogy ennyire gyerekes.

- Te meg szopjál pöcst - dühöngött újra.

- Az ég szerelmére, állj már le!

- Nem fogok - rántott egy erőset a kezén, de olyan erővel, hogy a bilincs felsértette a csuklóját. Lehet, hogy nem gondoltam át eléggé, amikor rátettem.

- Mért nem veszed észre, hogy más is van rajta kívül? - néztem rá komolyan.

- Mondjuk te? - kérdezte félmosollyal az arcán.

- Akár - csúszott ki a számon, mert annyira felcseszte az agyam, hogy nem gondolkoztam, miket beszélek.

- Szóval bejövök neked - állapította meg, közben a szabad kezével végigsimított az államon.

- Hülyeségeket beszélsz - húzódtam távolabb, de visszahúzott olyan közel, hogy alig volt köztünk pár centi.

- Láttam, hogyan reagáltál rám nemrég, azt is sejtem, hogy mi suhant át az agyadon - suttogta, így megcsapta az orrom a tömény alkoholszag.

- Igen? - húztam fel kíváncsian a szemöldököm.

- Miért nem játszunk? Csak szex lenne, semmi más? - fogta meg a tarkóm, és tapadt az ajkaimra. Engem sem kellett sokáig kéretni, kényelmesen elhelyezkedtem felette, és átvettem az irányítást felette. Kettőnk közül én voltam a dominánsabb fél, és ezt a tudtára is adtam csókolózás közben. Nagyon akartam őt, mindennél jobban szerettem volna behatolni a formás kis seggébe, és úgy megdugni, hogy elfelejtse végre a halott szerelmét.

És ez volt az a pillanat, amikor hirtelen eltávolodtam tőle, és lemásztam róla.

- Mi az? - meredt rám értetlenül.

- Így nem akarom. Majd ha józan leszel, és ugyanezt mondod, akkor benne leszek, de így csak annyit érnék el, hogy reggelre megbánod, és engem fogsz hibáztatni - indultam el az ajtóhoz, amit a benne lévő kulccsal bezártam, majd azt betettem a jobb oldali farzsebembe, a balból pedig elővettem a bilincs kulcsát.

- Miért zártad be? - mutatott az ajtó felé.

- Elzárlak a piáktól - léptem mellé, és levettem róla a bilincset. Felkészültem, hogy egyből az ajtóhoz rohan majd, és cirkuszolni kezd, helyette csak bebújt a takaró alá, és kifordult. - Ennyi? - lepődtem meg teljesen.

- Mit vársz, hogy ugorjak ki az ablakon? Erőszakkal amúgy sem tudom jelenleg elvenni a kulcsot, ilyen állapotban nem - adta meg magát. - Legalább feküdj ide te is... nem fogok rád mászni - közölte még befejezésként, utána becsukta a szemét. Én hosszú ideig csak a fotelben ültem, és onnan néztem, és hallgattam ahogy alszik. Egy mamut nem volt olyan hangos az őskorban, mint Taemin horkolása. Végül én is elálmosodtam, ezért befoglaltam az ágy másik felét, háttal neki, és én is elaludtam.

Annak ellenére, hogy azt mondta nem mászik rám, kora reggel arra ébredtem, hogy a lába az enyém között volt, a feje a mellkasomon, a bal karom pedig alatta. Nekem pedig sürgősen ki kellett mennem a mosdóba, úgyhogy nagy nehezen lehámoztam magamról Taemint, aki fel sem ébredt rá. Mondjuk amilyen részeg volt, nem is vártam mást.

Halkan kiosontam a szobából, és besiettem a fürdőbe, ahol elvégeztem a dolgom. Utána összetakarítottam a kis századosom szobájában a széttört üveget, és kinyitottam az erkély ajtót, hogy kiszellőztessek, mert elviselhetetlen volt a pia szag. Fura volt, hogy a tegnapi nap egész végig csak pihiztem, és nem az autóban ültem, de azért kicsit unalmas is volt. Éppen ezért elterveztem, hogy elviszem Taemint valahova, bár kételkedtem benne, hogy full másnaposan, bármihez is lesz kedve. Mégis lementem a konyhába, ahol megkértem a konyhás nénit, hogy a reggeli szendvicseinket csomagolja el, mert nem ott esszük meg. Alig tíz perc alatt a kezemben voltak a kos dobozok, Taeminében még a gyógyszerei is helyet kaptak. Ezeket kivittem a kocsiba, amelyiknek a kulcsa nálam volt, aztán mentem vissza a szobába, hogy összecsomagoljak neki pár ruhát, amiket az enyéimmel együtt levittem a kocsihoz és betettem a csomagtartóba. Utána elindultam, hogy felébresszem az álomszuszékot. Csakhogy a szobám ajtaja nyitva volt, ő meg nem volt bent. Kinéztem az erkélyre is, de ott sem volt. Ösztönösen nyitottam be a fürdőbe, ahol egy vizes Taeminbe botlottam bele, akin ismét csak egy alsógatya volt, és éppen fogat mosott.

- Jó reggelt - köszönt a tükörből figyelve.

- Izé, neked is - mondtam meglepetten, mert nem az a látvány fogadott, amire vártam. Semmi jele nem volt annak, hogy az este berúgott volna. Belegondolva, amikor először hoztam haza részegen, és másnap bejött az irodába, akkor sem látszott rajta semmi.

- Nem vesztem el - tűrte el az egyik kezével a haját, a másikból meg vizet kortyolt, amit kiköpött.

- Igen, látom. Ha elkészültél öltözz fel, elmegyünk valahova - mondtam csak ennyit, és kisiettem onnan. Közben az járt a fejemben, hogy mire emlékszik a tegnapiból, ha egyáltalán rémlik neki valami. De úgy nézett ki, hogy nem, mert ugyanúgy viselkedett mint előtte.

- Hova megyünk? - haladt el mellettem a gardróbja felé.

- Csak el - adtam rövid választ. Majdnem tíz perc után, megjelent teljesen felöltözve. Egy fehér farmer és fekete póló volt rajta. Én pont fordítva voltam. Fekete farmer és fehér póló.

- A reggeli belefér? - kérdezte, miközben előhalászta a napszemüvegét, és a fejére tette.

- A gyógyszered nálam van, majd bekapunk valamit útközben - engedtem meg egy félmosolyt, mert túl közömbös volt a hangulat.

- Akkor mehetünk - vette el a pénztárcáját, és egy kisebb táskát, majd elindult kifelé. Szó nélkül szálltunk be a járműbe, és az út felét is így tettük meg. Zavart, hogy nem tudtam mi járt a fejében, hogy emlékezett-e az estére.

- Itt megállunk - parkoltam le egy kisbolt előtt. -Bejössz? - kérdeztem meg mielőtt kiszálltam

- Nem, bármit megeszek - rázta a fejét, és közben a telefonján játszott.

A boltban bevásároltam két napi kaját, innivalót és nasit is. Egy kisebb vagyont hagytam ott, de nem igazán érdekelt, ezért a munkáért úgyis jó fizut kapok.

Kint mindent betettem a csomagtartóba, kivéve a két szendvicset, amit reggelinek szántam azt odaadtam Taeminnek, mielőtt folytattuk az utunkat.

- Köszi - vette el, és kényelmesen enni kezdte. Megint csend volt egészen addig, amíg egy ritkán használt földes útra nem hajtottam. A kis százados tudatlanul nézett rám, hogy hova a francba viszem őt.

- Hova viszel? - tudakolta ijedten.

- Majd meglátod - titkolóztam továbbra is.

- A tegnapi miatt? - Az arca halál komoly volt, így én is komolyan feleltem.

- Igen.

- Azért mert részeg voltam?

- Lehet.

- Vagy az utána történtek miatt? - Na itt már kezdett engem is érdekelni a dolog.

- Mire gondolsz? - játszottam meg a tudatlant.

- Tudod jól. Te józan voltál.

- Ez egy jó meglátás.

- Tehát tudod, mire gondolok. -Még mindig nem mondta ki.

- A te szádból akarom hallani. - Ismét csend lett.

- Azért mert le akartam veled feküdni? - És csak kimondta. Tehát mindenre emlékezett, amivel sikerült meglepnie.

- Így van. De nem tettem meg. Hány pasival játszottad ezt el? - kérdeztem meg, ami bökte a csőrömet.

- Senkivel, csak azért csúszott ki a számon, mert már hónapok óta nem voltam senkivel - nézett a félig megevett szendvicsére.

- Akkor, miért pont velem akartál? - újabb kérdés, amivel sikerült teljesen zavarba hoznom.

- Mert láttam, hogy felizgultál rám - hangzott el a válasz.

- Csodálkozol rajta? Úgy mászkáltál előttem, hogy ezt váltottad ki belőlem.

- Szóval akkor nem jövök be neked? Mert a csókod mást mutatott, és az ,,akár „szó is kicsúszott a szádon - pillantott rám. Ő őszinte volt, tehát nekem is az kellett lennem. De mit reagál, ha elmondom neki?

- Csak ezért akartál engem, mert felizgultam rád? - válaszoltam kérdéssel.

- Egy éjszakás kalandnál nem lehet több köztünk. De nagyon megkedveltelek ebben a pár napban, úgy törődtél velem, mintha évek óta ismernél.

- Tehát én is bejövök neked, Taemin? - lassítottam le, hogy a szemembe mondja a választ.

- Tudod... - kezdett bele, de megállítottam.

- Csak egy szót kérek, bejövök neked, mint pasi? - ismételtem meg a kérdést. Ez volt a legfontosabb, amit meg akartam tudni. Ettől a választól függött, hogy próbálkozzak-e nála, vagy mondjak le róla teljesen. De nem válaszolt. - Csak szexelnél velem, vagy lehetne több is? - állítottam le az autót, és a két vállánál fogva, magam felé fordítottam. Választ akartam, és ő már nyitotta is a száját. Mit fogsz válaszolni Taemin?